SÍELÜNK:NET - stratégiai koncepció a magyar sísport számára

Szervusztok!

A HELYZETÉRTÉKELÉS jobbára helytálló, egy fontos elemmel nem számol, ez pedig a az „utazási irodák”  egyéni (értsd kiscsoportos vagy családos) kínálatai, amelyek összességében nagy tömeget mozgatnak. Az on-line elérhető kínálatok, akár egyenesen a külhoni fogadó hellyel való kapcsolatfelvétel útján, modern irányát jelenti az élménykereső síutak körforgásának. Megjegyzendő, hogy ezek jobbára –mint írod is- a síkultúrában való elmélyedést és fejlődést perifériális kérdésként kezelik. (Ez egy kitörési pont lehet)

Az SMSZ útkereséséről megfogalmazott keserű vélemény korai, ha áprilisban még jó fele mentünk és ez a síidény szinte el sem indult.  Viszont nem alaptalan, lévén hogy ma még nincs jóváhagyott szakmai bizottság. 

A BELSŐ KAPCSOLATOKRÓL írottak igazak, de a SKi C U L T magányos hős küldetésének leírása az amerikai szervezet- és imázsépítési folyamokra emlékeztet, a hitelét máshogy kell felépíteni (az folyamatban van és tetszik, az énkép leírása viszont lehetne visszafogottabb).

A MOTIVÁCIÓK fejezet igaz. A testnevelő tanárok szál erősítése lehet a leginkább előremutató, de az sem a sítudósok irányába, hanem az egészséges életmód és pozitív rekreáció felé. Nyilván ennél szeretne többet a szerző és gárdája.

KITÖRÉSI PONTOK, STRATÉGIAI ELVEK

Ozsi, téged be kellene vonni az oktatók képzésébe, a síélet fejlesztésébe.

A kitörési pontokban az oktatói létszámot a szigorú vizsgáztatás is blokkolja, de azon nem lazítani szeretnénk. A kapcsolati hálók építése lesz-e kellően motiváló arra, hogy beiratkozzanak elegen a síoktató képzésbe – várható-e hogy fizetőképes kereslet lesz a munkájukra?  Ha igen, akkor  éppen az lesz a probléma, hogy nem iparosokat akartunk, hanem „szent” szakembereket. Akik az érzéseket is mellé tudják tenni az oktatásban felhasználható információ-forrásokhoz.

A minőség és a mennyiség fejlesztése egyidejűleg- ez a megoldandó.

STRATÉGIAI ELVEK Ezek az elvek szintjén a működő felelős szerveknél élnek.  A gyakorlatba hozás a kérdés.

Az hogy „a magyar sísport a teljes összeomlás szélén áll” nagyon általános megfogalmazás, és vagdalkozónak látszik. Ez egy sommás kritika a funkcióban lévők alkalmatlanságáról.

Egyetérthetnek vele azok, akik legalább próbálkoznak?

Akik alpesi vb döntőben célba érnek a legjobb 40 közé? Akik 18 fős demó után az elismert szaktekintélyek és versenytársak -nem csak udvarias- elismerésének fényében sütkéreztek?

Akik százszámra tanítanak meg gyerekeket síelni iskolai utakon?

Az együttműködéshez ez nem pozitív üzenet, szembe megy az 1-2-3. stratégiai ponttal.

(A Babos stratégiában éppen az SMSZ MSíSZ közötti együttműködéssel kapcsolatban voltál szkeptikus. Egyszerre támadni és javasolni nem tiszta. A hogyan kontra hogyan nem kérdésekre utalni kell, hogy értelme legyen a kritikának)

A SZAKEMBERKÉPZÉSRŐL írottak nagy részével mindenki egyet érthet. Kivétel aki kiszervezné és a külföldet majmolja.

A szakmai- módszertani jövőkép csak akkor lehet 8-10 éves, ha nem konkrétumokkal, hanem csak elvekkel operál. Ennél sokkal gyorsabban változnak a megoldások. Az elmúlt években sem kommunikált senki ilyen távlatú elképzelést, azok a megvalósulás során kristályosodtak ki, és (szépültek meg) álltak össze koherensnek mondható irányvonallá.

Ilyenek voltak a koordinációk hangsúlyai. A részleteket tíz évre előre megírni (felesleges és támadható munka lenne) biztos bukás.

A MARKETING részben leírtakban a fenntarthatóságról vallott eszmék és az együttműködésben megnyilvánuló erkölcsi magaslatok az irányadók.

Ezt tanítom én is, hogy szemléletváltás nélkül csak a gondok szaporodnak.

A sísportban, ahol a pénz, az üzlet miatt a fogyasztói társadalom szokásai harapóztak el, nehéz lesz környezettudatos, önzetlen, egyéni sérelmeket nem szító, hanem csitító légkört építeni.

De persze legyen ez a cél. 

Ozsi!

Köszönöm, hogy megírtad,  és ha elfogadod a megjegyzéseimet.

Baráti öleléssel

Dosek Toncsi